Emlékszem a kék ruhámra Siófokon, a kék hullámok verdesték e partot, és Ági és az a másik fent voltak. Szinte felébresztettem őket, úgy robbantam ki a szobából,képtelen voltam tovább a szobában maradni, éreztem, hogy kezdek beleszeretni vagy ami még rosszabb, már bele is szerettem Gyusziba. Ismerős érzés az ismeretlenben. Olyan jó volt... Mert ő is csetelt :) Mikor megláttam az arcát egyből felismertem.még így s hogy nem ismertem (igazán.) Nem tudtam hogy ki az. Végre egy ismerős arc, a sok idegen közt.
Emlékszem egyedül voltam a parton reggel 7kor. És a hullámok csapdosták, és verdesték a partokat. Azok a sziklák. Sokat ültem rajtuk gyerekkoromban. Emlékszem egyszer megnéztem egy naplementét is.
Itt volt a Hajni. Picsogott aztán húzott.
Ez van.:D
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése