Szeptemberi reggel fogj glóriádba

Vettem magamnak mandulás-mézes wc papírt, mert otthagytam a parasztnak ha már ott laktam. Meg fülbevalót, masnisat meg simát, és csíkosat. Babakéket. Volt egy színes azt oda adtam a húgomnak, ne nyihogjon, talán az ajcsitól bekussol, de ugyanúgy vinnyogott tovább és csapkodta az ajtót. Ezért ma úgy döntöttem bekapcsolom a robotot. Csapkodja a robotnak az ajtót, és mérgelje fel a robotot ha tudja. Én meg átmentem anya szobájába, betakaróztam a barna csíkos pléddel a mami sárga barna csíkos régi kanapéján, és laptopoztam. Rendeltem frangipánis hajbavalót. Ez az utolsó értelmes emlékem Budapestről, meg a biofodrász meg a kínai melltartó, nem a paraszt emberek.
Ma átvittem Edinának a 360at mert múltkor adott fagyit, meg vittem neki újságot, meg anyának is vettem fagyit. Ma a Mágusba ettem kint a teraszon. Nagyon jó volt. Az idő kellemes volt. És utána ettem fagyit.(Reggel kipakoltak a városnapján mikor mentem a krsns teáért, siminek mondtam is milyen cuki kutyája van)
Voltam zöldségesbe, vettem banánt, meg kivit, 2őt 2őt, és vettem újhagymát a vacsihoz.
A kivit megettem a banánból is egyet.
A hagyma még megvan.
Múltkor csoki-puncsot ettem, most meg puncs-citromot.
Anyu azt mondta ügyes vagyok.
Rengeteget változtam Budapesten.Nagyon nagyon sőt mérhetetlenül jól esett.
Jobb a Mágus, mint a kínai. A kínai túl zsíros.

2016. Szeptember 9.-ke.
14 óra 28 perc

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,

ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,

most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya

s szememből az önkívület kicsap,

emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,

halál fölé, a régi romokon,

segíts nekem, szeptember, ne eressz el,

testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Én nem dadogtam halvány istenekhez

hideglelős és reszkető imát,

mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,

pogány igazság, roppant napvilág.

Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,

még sok hívő száj büszkén emleget,

vérembe nőnek a termékeny álmok

s a pasik sem vihognak a hátam megett.