2016. augusztus 27., szombat

Túl késő már

Istenem: mikor Atti főzte a paprikás krumplit hallottam a hangodat. Bár vissza tudnék menni a pillanatba.; és megvarrnám a függönyt. S visszamennék az óvodába. De elillant. Késő már. Túl késő már. Gyertyát kértem tőle, és romantikát. Az egyik pillanatban még azt kéri, varrjam meg a függönyt. Még talán sütne valami palacsintát is. A másik pillanatban csomagolok. 



(Ha vissza tudnál emlékezni az adott pillanatba, biztosan meglenne a megoldás is.)
Ez azon a kazettán van ez a mondat.

Ezért kértem tőled Istenem lányos albérletet.
Hogy ne legyen bonyodalom.
Mindegy is.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése