Ahogy süti a lábamat a nap az őszi levelekre gondolok és mikor még nyár volt.
Rózsaszín pólóban kisminkelve táncoltunk a téren és az embereknek jó kedve volt tőlünk. Néztem az arcukat, és elmosolyodtam. Most november van és a szökőkútra az őszi levelek hullnak.
Nézem a biciklimet, és az átjátszó napfényt a téren. Az előbb reggeliztem egy nyitott ajtajú kávéházban. Elolvastam a szuperinfót. Egyedül a reggeli "barátok-közt" nélkül. Nyugodtan. A kutya ugatása nélkül, a család drámája nélkül. Láttam, hogy mit olvasok, és hallottam a saját gondolatom. Nem zavart senki. Ott akkor a téren arra gondoltam, milyen jó volt, amikor még jó idő volt. Meg amikor még Zsolt velünk volt. S amikor mindannyian együtt táncoltunk.
Most nincs itt senki, sem Zsolt, sem a többiek, csak egy őszi levélsereg kergetőzik a szökőkút körül.
S tudjátok, mit tanulhattok mindebből?
Tudjátok, hogy lehet nyugalomban, harmóniában kikeveredni a november mindenszentes őszi zizegéséből, a verőfényesen hűvöses cikázó szél, leglevegőtlenebb túlnyomasztóan megfojtó erőszakos merev ködéből?
Úgy hogy folytatni kell.. Folytatni amit elkezdtél, bármilyen nehéz is ez az egész.. Folytatni a ma estét, a mindennapokat, újból felkelni és újból belélegezni a magányt, a hűvös napsütötte őszi reggeleket. Mert egy nap jön valaki..
Valaki, aki megváltoztat mindent.
Rózsaszín pólóban kisminkelve táncoltunk a téren és az embereknek jó kedve volt tőlünk. Néztem az arcukat, és elmosolyodtam. Most november van és a szökőkútra az őszi levelek hullnak.
Nézem a biciklimet, és az átjátszó napfényt a téren. Az előbb reggeliztem egy nyitott ajtajú kávéházban. Elolvastam a szuperinfót. Egyedül a reggeli "barátok-közt" nélkül. Nyugodtan. A kutya ugatása nélkül, a család drámája nélkül. Láttam, hogy mit olvasok, és hallottam a saját gondolatom. Nem zavart senki. Ott akkor a téren arra gondoltam, milyen jó volt, amikor még jó idő volt. Meg amikor még Zsolt velünk volt. S amikor mindannyian együtt táncoltunk.
Most nincs itt senki, sem Zsolt, sem a többiek, csak egy őszi levélsereg kergetőzik a szökőkút körül.
S tudjátok, mit tanulhattok mindebből?
Tudjátok, hogy lehet nyugalomban, harmóniában kikeveredni a november mindenszentes őszi zizegéséből, a verőfényesen hűvöses cikázó szél, leglevegőtlenebb túlnyomasztóan megfojtó erőszakos merev ködéből?
Úgy hogy folytatni kell.. Folytatni amit elkezdtél, bármilyen nehéz is ez az egész.. Folytatni a ma estét, a mindennapokat, újból felkelni és újból belélegezni a magányt, a hűvös napsütötte őszi reggeleket. Mert egy nap jön valaki..
Valaki, aki megváltoztat mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése